A hipermobilis Ehlers–Danlos-szindróma (EDS) és a hipermobilitási spekt­rum zavarok a klinikai gyakorlatban leggyakrabban előforduló, tüneteket okozó ízületi hipermobilitási állapotok. A háziorvosok kulcsfontosságú szerepet játszanak az ilyen állapotú betegek ellátásában, a kezdeti diag­nózistól egészen a folyamatos gondozásig.

Az opioidhasználati zavar krónikus, relabáló kórállapot. Gyógyszeres keze­léssel növelhető a teljes remisszió esélye. A methadon és a buprenorphin opioidagonisták, melyek csökkentik a mortalitást, az opioidhasználatot, a HIV és a hepatitis C vírus transzmisszióját, miközben a terápiás retenciót javítják.

Az Operation Pangea X elnevezésű nemzetközi akció keretében több mint 500 illegális gyógyszerterjesztő weboldalt és internetes áruházat ellenőrzött az FDA és az Interpol.

Az öngyilkosság és az erőszakos magatartás a pszichiátriai betegségekben előforduló legsúlyosabb szövődmények. Mindkettő sürgősségi állapotnak tekintendő, kimerítik a jogban ismert közvetlen veszélyeztető állapot ismérveit, és azonnali, akut beavatkozást igényelnek.

A családorvosok többsége nincs kellően felkészítve a helytelen szerhasználat felis­merésére és az ebből fakadó problémák kezelésére. Léteznek validált és időkímélő szűrési módszerek, amelyek lehetővé teszik a problematikus szerhasználat felisme­rését. Ha a szűrés eredménye pozitív, rövid felméréssel be lehet sorolni a beteget a veszélyes használat, a szerabúzus vagy a szerfüggőség kategóriájába. Veszélyes használat esetén elegendő lehet a rövid orvosi tanácsadás, szerabúzus esetén ezt folyamatos újraértékeléssel kell kiegészíteni, a szerfüggő betegeket mindenképpen addiktológushoz kell utalni. A szűrés, a tanácsadás és a kezelés során a beteg bizta­tására kell törekedni, kerülve a konfrontációt.

Orvosként a drogkérdésnek elsősorban az egészségügyi aspektusára figyelünk, de a szociális, gazdasági, kriminális, etikai vonatkozások is rendkívül jelentősek, a következmények pedig szinte elviselhetetlenül súlyosak lehetnek. Hogyan állhatott elő ez a helyzet?

Az egészségügy igen fontos területe a hazánkban rendszerint csak az első szuicid kísérletet követően felismert gyermekkori depresszió. Pedig gyakorisága jelentős, gyermekek esetében 1–2%, mely a pubertás idején már 2–8%-ra emelkedik, azaz népbetegségről van szó.